Csak úgy lehet helyesen adni a segítségeket, ha a lovas nem merevíti meg magát, biztosan, egyensúlyban és olyan elengedetten ül a lovon, hogy képes annak minden mozdulatát követni.
Sík terepen mindenfajta lovagláshoz a legáltalánosabban használt ülés az idomító vagy iskolaülés. Idomító üléssel akár univerzális, akár díjlovagló nyeregben lovagolhatunk, de a speciális tervezésű díjlovagló nyereg mélyebb ülést és hosszabb kengyelállítást tesz lehetővé.
Idomító ülésben a lovas a lovas függőlegesen ül a nyeregben, a vállától, a csípőjén keresztül a sarkáig egyenes vonalat lehet húzni. Az idomító ülés egyéb elemei változhatnak, mivel minden ló és lovas más-más felépítésű és méretű, de ez a képzeletbeli vonal állandó. A jó lovak és a jó lovasok között mindenfajta méret és alak előfordul.
A jó idomító ülésben az ülep a nyereg legmélyebb részén van és a lovas testsúlya egyenlően oszlik meg az ülőcsont és a combok között, mindeközben az izmok lazák, nem feszülnek. Mindenfajta izomfeszülés kiemeli az ülést, ami azt jelenti, hogy a lovas nem a lovon, hanem felette ül.
A felsőtest tartása akkor jó, ha egyenes háttal, laza, leengedett vállal - egyensúlyban, de nem megfeszülve - felemelt fejjel és előretekintve ülünk. A felkar és a könyök a törzs mellett fekszik, az alkar le van engedve a ló marja fölé. A kézfej, hüvelykujj fölfelé áll, összezáródik, de nem szorítja a szárakat.
Ha a könyököt a törzsünkhöz szorítjuk elmerevedik az ülésünk, ha pedig túlzottan kinyitjuk, azzal bizonytalanná válik a felsőtest, a kar és a kézfej. Oldalról nézve a zabla-szár-alkar-könyök vonal egy egyenest alkot. Bármiféle törés rontja a lovas lehetőségét arra, hogy puha kapcsolatot tudjon fenntartani a ló szájával, és finoman tudja alkalmazni a szársegítségeket.
A könnyített ülés
Amikor a lovas akadályokon lovagol keresztül, terepre megy vagy fiatal lovat képez ki, bizonyos mértékig képesnek kell lennie arra, hogy a ló hátát kevésbé terhelje a testsúlyával, és a ló egyensúly- és jár mód váltásaihoz puhán alkalmazkodjék.
Az ugrónyereg vagy univerzális nyereg rövidebb kengyelhosszal jobban előreengedi a lovas térdét. Egy idomítólovaglást követő terepmunka után például elég ha csak 1-2 lyukkal állítjuk rövidebbre a kengyelt.
Ugratáshoz vagy terepakadályok lovaglásához négy-hat lyukkal rövidebb kengyel kell. Általában minél gyorsabb munkát végzünk, annál rövidebb kengyelre van szükségünk.
A könnyített ülés módja:
A lovas felsőteste csípőből kissé előredől, súlya eloszlik a combokon, a térdén keresztül a sarokig. Annak ellenére, hogy a lovas súlyától legjobban ugratás közben mentesül a ló háta, ha síkon lovagolunk könnyített ülésben, közel kell maradni a nyereghez, a lovas és ló súlypontja egybe kell hogy essenek, így marad csak biztos az ülés.
Ugyanúgy , mint az idomító ülés esetében, a lényeg a felsőtest és a karok stabilitása, valamint a csípő, a térd és a boka rugalmassága. A csizma jobban előrecsúszhat a kengyelben, a sarok mélyebbre süllyed, mivel a lovas súlyának nagyobb hányadát viseli. A térdek jobban záródnak a nyeregszárnyhoz, ezzel szilárdabb a támaszkodás. A lábszárnak biztosan kell támaszkodni a ló oldalához, mert ha ugratás közben hátracsúszik, azzal csökkenti az ülés stabilitását, és a lovas képességét arra, hogy az ugrás előtt, felett és után jól tudja követni a ló mozgását.
Az alkart és a kézfejet kicsit előrébb toljuk, a könyök valamivel a test előtt helyezkedik el, de a zablától könyökig tartó egyenes vonalát fenn kell tartani.
A westernülés
Western stílusú versenyeken függőleges háttal kell ülni. A váll, a csípő és a sarok egy egyenes vonalba esnek. A lábszár kissé behajlik térdben, a lovas súlyát leengedi a sarkához. A lovas mélyen ül, hogy a ló mozgását követni tudja. A vállakat hátraveszi, előre néz. A szárakat egy kézben tartja, a lovat úgy irányítja,hogy a szárakkal jobbra-balra tolja a nyakát: a ló a szár nyomására elmozdul
A lovardában
Mielőtt belépünk a lovardába, akár szabadtéri, akár fedeles, hangosan engedélyt kell kérnünk. Ezzel a többi lovast figyelmeztetjük, hogy adjanak helyet a belépésre. A "helyet kérek" az általánosan elfogadott mondat. Amikor elhagyjuk a lovardát, szintén szólnunk kell a többi lovasnak, mivel általában mindenki a saját lovára koncentrál, és nem azt figyeli, hogy mi éppen ki akarunk menni.
Engedélyt kell kérni belépésre akkor is, ha valamilyen ok miatt nem lóval, hanem gyalog kívánunk a lovardába belépni.
Ha lóháton megyünk be a lovardába és meg akarunk állni, lovagoljunk a középvonalra vagy valamelyik kör középre, ott állítsunk a kengyeleken vagy a hevederen. Hasonlóképpen ha kézen vezetjük be a lovat a lovardába, és csak ott akarunk rá felülni, olyan helyen állítsuk meg, ahol nincs útjába senkinek.
Lépésben mindig a lovarda belseje felé kell tartani, a külső nyomvonalat az ügetésben és vágtában haladók használják. Amikor tele van a lovarda a felvételek során szintén beljebb kell tartani.
Nemcsak udvariatlan, de veszélyes is, ha megelőzünk egy másik lovast. Ha gyorsabb iramban vagy jár módban lovagolunk, és utolérünk egy lovat, inkább tegyünk egy kört, és a lovas mögött érjünk vissza, mint hogy elébe vágjunk vagy elhúzzunk mellette.
Osztályban lovagláskor a lovak között egy lóhossznyi távolságot kell tartani. A lovaglóórán vagy az edzésen a lovat mindkét kézre lovagolni kell, ezért hozzá kell szokni ahhoz, hogy szembe is jönnek lovasok. Ha például valaki jobb kézre lovagol, és egy másik bal kézre, úgy kel találkozniuk, hogy mindketten a bal oldalukkal haladjanak el egymás mellett (bal kezek találkoznak). Ezért h valaki jobb kézen lovagol, neki kell beljebb tartania, hogy helyet adjon a külső oldalon szembe jövő lovasnak, mivel a bal kézen lovagló lovasnak van elsőbbsége.
Vannak olyan helyek, és Magyarországon a legtöbb ilyen, ahol klasszikus módon a jobb kezek (miként régen mondták: " a kardos kezek) találkoznak.
Az egész lovardában lovagló lovasnak szintén elsőbbsége van a körön lovagló lovassal szemeben, ezért a körön levő lovasnak kell beljebb tartania.
Szársegítségek
A szársegítségeket a csizma- és testsúlysegítségekkel összehangoltan alkalmazzuk. A szársegítség lehet: rendező, kitartó vagy engedő segítség. A kitartó és az engedő segítséget egymás után alkalmazzuk. Például ha a lovat a szár kitartásával felvesszük, mihelyt reagált a segítségre, azonnal engedni kell, hogy az új jár módban vagy iramban előre tudjon menni.
Felvétel közben összeszorítjuk az ujjainkat, az ülésünkkel és hátunkkal nem követjük tovább a ló mozgását, hanem meghúzzuk a derekunkat. Ha a ló nem reagál azonnal, addig kell ismételgetni a kitartást és az engedést amíg fel nem tudjuk venni.
A szár folyamatos húzásával teljesen negatív hatást érünk el: a ló mind erősebben kezd a zablára támaszkodni, belefeszül a lovas kezébe, megmerevíti a tarkóját, a nyakát és a hátát.
Az irányító szár oldaljárásoknál, fordulatok lovaglásakor alkalmazható. A lovas a belső szár engedésével mutatja az új irányt, közben a hajlítás mértékét a külső szárral szabályozza. Ha a ló már elindult az új irányba, a külső száron erősebb kontaktust kell fenntartani, mint a belső száron. A belső szárat nem szabad folyamatosan húzni, mert azzal megzavarjuk a lovat: csak a nyakát hajlítjuk, csak a nyakát hajlítjuk miközben a hátulja felett elveszítjük az irányítást.
Amikor azt akarjuk elérni, hogy a ló kerete megváltozzon (példa: munka előtt vagy után vagy nyújtott jár módokban lenyúljon a nyakával) engedni kell a kezünkkel. Lépésben például ha a ló erőteljesebben használja a fejét és a nyakát, mint a többi jár módban, a lovasnak nem szabad a kezével gátolnia a ló természetes mozgását.
Csizmasegítségek
Háromfajta csizmasegítség van: az előrehajtó, az oldalt léptető és a rendező segítség. A ló előrehajtásakor a csizmát közvetlenül a heveder mögött tartva a lábszárral kissé megnyomjuk a ló oldalát. Mihelyt a ló engedelmesen reagált, a lábakat passzívan a ló oldalán kell tartani, a kontaktust a ló oldalának "körülölelésével" kell fenntartani. A folyamatos " kalapáló" lábak, az állandó rugdosás irritálja a lovat, és eltompítja a segítségek iránt. Oldalra léptetéskor a külső csizma (amelyik a mozgás irányától távolabb van) kissé hátrébb csúszik a heveder mögé, és ismételt nyomással oldalra lépteti a lovat. Oldaljárásoknál és bármilyen fordulatban, vagy körön a belső csizma a mozgás "rugója" meghatározza a hajlítás mértékét, és a lendület fenntartásával előrehajt.
Testsúly segítségek
Felvételkor, illetve félfelvételkor a lovas súlyával kissé kitart. Előrehajtáskor a lovas könnyít az ülésén, ezzel arra készteti a lovat, hogy hátulsó lábával jobban a súlypontja alá lépjen és gyorsabban mozogjon. Oldaljárásoknál a lovas a testsúly eloszlásával a hátulsó lábak erőteljesebb alálépését teszi lehetővé. Féloldalazásnál például a lovas jobban a belső ülőcsontjára, a mozgás irányába ül, ezzel elősegíti, hogy a ló hátulsó lábával jobban maga alá lépjen.
Előbb utóbb minden lovas leesik a lóról. Legtöbb esetben csak a büszkeségünkön esik csorba, de hogy elkerüljük a legrosszabbat, van néhány fogás arra, hogyan lehet minimálisra csökkenteni annak az esélyét, hogy a ló vagy a lovas megsérüljön.Talán a legfontosabb dolog, amit nem szabad elfelejteni, hogy bármely olyan esetben, amikor nem érezzük magunkat biztonságban, fel kell venni a lovat, és ha szükséges ki kell menni a többi lovas elől a csapat szélére. Először is ha lelassítjuk lovunkat, könnyebben tudjuk rendezni, másodszor pedig kisebb a valószínűsége, hogy balesetet okozunk a mögöttünk érkező lovasok között, nem lovagolnak keresztül rajtunk, ha kimegyünk a csoport szélére, és nem a gyorsan haladók közt maradunk.Nagyon sokféle képen lehet leesni a lóról. Előfordulhat, hogy valaki elveszti az egyensúlyát a nyeregben, és egyszerűen lecsúszik a lóról, vagy megbotlik, felbukik a ló, és közben leesünk. Bárhogyan történik is az esés, az a lényeg, hogy próbáljunk meg a lótól oldalra elgurulni a vállunkon keresztül. Ha nem sérültünk meg, álljunk talpra, amint tudunk, és üljünk vissza a lóra. A gyors visszaülés a saját bizalmunk visszaszerzése és a ló rendezése miatt is fontos, főleg olyankor, ha a ló gyaníthatóan azért dobott le, hogy megszabaduljon lovasától.Ha sikerült megtartani a szárakat esés közben, a ló jó esetben nyugodtan áll és megvárja, míg visszaül rá a lovasa. De ha elengedtük, az első feladatunk az, hogy elkapjuk. A szabadság érzésétől megmámorosodott lovaknál ez bizony nehéz feladat. Ha a ló játéknak tekinti a fogócskát, ne kezdjük el üldözni. Ehelyett a többi lovas segítségével kerítsük be, szorítsuk sarokba. Ahogy rájön, hogy minden szabadulási útvonalat elzártunk előle, úgyis fel. Ha bukás miatt estünk le a lóról, mielőtt visszaülnénk rá, nézzük meg, nem sérült -e meg, esetleg vezessük meg ügetésben, hogy megbizonyosodjunk arról, hogy a ló ép és folytatni tudja a munkát.
